Montreáli Napló

És mit mondott a patkány?

2012-02-03T18:54:00.001-05:00

Érdeklődött kevéssé fennkölten a főnököm a quebeci mormota (Fred) tegnapi tevékenységéről, nem azért, mert földimókus-féleségben utazik a cég, vagy mert ez a mi perverziónk, amiben kölcsönösen osztozunk, hanem mert azt tartja a népi mendemonda, hogy ha a rágcsáló február 2-án kimerészkedik a lyukából, akkor elvileg enyhe, rövid tél várható, míg ha árnyékát látva ijedten visszavonul, újabb 4-6 hét hideg várható.

Ebben az a vicc, hogy Montreálban így is-úgy is várható még több is, mint 4-6 hét hideg (áprilisi hóviharok, hö!), ehhez nem kell mormota-bölcsesség. Fred nem is tétovázott, visszahúzott az üregébe, úgyhogy nem változik semmi, marad a nagykabát.

Ja, és az is vicc, hogy bár "hideg" van, de helyi viszonylatban enyhe (kesztyű nélkül flangálok, emberek!) - egyelőre, míg otthon ugye riadókészültség.

Ez meg itt egy térkép, hogy mi van a Föld másik oldalán éppen Montreállal "szemben". Hát jobb, ha megtanulok úszni, ha át akarom ásni magam... Kuksizzatok ti is: ITT

Párkeresési tanácsok két percben

2012-01-28T12:34:00.000-05:00

Edzőtermi barátnő: - Jössz ma?

Manka: - Nem, megyek a csontkovácshoz.

EB: - Jól néz ki?

Manka: - Hát nem igazán.

EB: - Akkor minek jársz hozzá?...

Manka: - Megyek egy esküvőre, már kiválasztottam a ruhát, csak kéne valami sál, mert nyitott a háta és nem akarok fázni...

Munkatárs: - Hülye vagy!?... Szexi ruhát nem takargatunk. Lesz ott elég fickó, aki melegen tartson.

Köszi, köszi...

2012-01-24T19:51:00.001-05:00

Van ez a könyv, hogy Thx, Thx, Thx..., aminek a szerzője személyes köszönősorokat ír mindenhez és mindenkihez, amivel egyébként nagyon egyet tudok érteni, mert én is köszöngetős vagyok...

És ha én is írnék ilyeneket, akkor a mai napomat ez foglalná össze a legjobban:

"Kedves Önuralom,

Köszönöm, hogy ma sem hagytál el.

Csók, Manka"

Want some awesome sauce with that?

2012-01-22T15:22:00.000-05:00


Hunyd be a szemed; tisztítsd meg a szíved; engedd el

Biztosan vannak köztetek, akik észrevették, hogy a címsor egyik alfülecskéje "1000 awesome things" névre hallgat és itt elkezdtem írni napi egy dolgot, amitől aznap jobb kedvem lett.
Az ötletet, ahogy a fülre kattintva láthatjátok is, egy nagyon népszerű blogról vettem, amiből időközben több könyv meg naptár is készült. Az emberek szeretik a pozitív gondolatokat, hát ki érti ezt?! :)

Az utolsó bejegyzés "kellemes meglepetés" ugyan, de aztán jöttek kellemetlenek is, amik elterelték a figyelmem a mindennapi kis napsugarakról. Most azonban újult erővel újra írok majd oda is, nem hagyom magam. És hogy némiképp behozzam a lemaradásom, néhány nagyon kedves dolog az elmúlt 22 napból... (Ziebi, figyeled hogy listázok? ;)...

1. "Ha a magyar nyelv drog lenne, ez lenne a magic mushroom". Két angol anyanyelvű, magyarul tanuló diákkal készült interjú, ami lassan bejárja a FB-ot. Valahogy jó érzés.

2. Jó, ez nem pozitív, de aznap, amikor hallottam róla, mélyen megérintett és azóta is sokat gondolok rá. A pécsiek mind tudják, ki az a "szatyros néni", aki két nagy táskával felszerelve járta nap mint nap az utcákat. Minden városban vannak ilyen "arcok", akiket mindenki ismer, de valójában senki sem ismer. Ő is ilyen volt. Csütörtökön, 86 évesen távozott el közülünk.

3. Megvolt az éves értékelés a munkahelyemen, és most először az történt, hogy alulértékeltem magam. A főnököm azért feddet meg, mert "ennél te sokkal jobb voltál", sőt még azt is mondta, hogy látszik, hogy mennyire igyekszem pozitívan állni mindenhez. (Ez a nézetbeli különbség azért van amúgy, mert egy magasabb elválasztófal áll közöttünk, így nem látja, amikor a fejem a kezembe temetve káromkodom a hülyeségek miatt.)

4. Megértem az 5-ik évfordulómat is a munkahelyemen! A gratuláló emléklap mellé kaptam 5 ingyen ebédet is a cég ebédlőjében: dőzsölni akartam, hogy na majd most veszek desszertet is, de aztán sosem volt olyan, ami igazán tetszett volna, így nem sikerült csődbe vinni a céget.

Amúgy még élénken él bennem az első nap emléke, meg az, hogy az első hónapban minden este mentálisan kimerülve értem haza és fogalmam sem volt, mit csináltam...

5. Tavaly nyáron ismerkedtem meg a 11 éves Sebastiannal és az anyukájával, akik Venezuelából érkeztek Montreálba élni, és nagyon jó barátság alakult közöttünk. Olyannyira, hogy Sebastian nemrég kinevezett második anyukájának. Én meg szétolvadtam.

6. És az is nagyon jó, amikor már kukázni akarom a routerem, de megjelenik a "Geek Squad" (Marcigyerek + Beni, aki magas <és vszínű nem örül, h így reklámozom>, és az AerobikGabi, aki nem geek, de szolgáltatta a nagyon fini kuglófot), és megszerelik, és ezzel egy csomó pénzt spórolnak nekem.

7. És az is nagyon-nagyon jó, amikor azt kapod születésnapodra, amit kértél, pedig nem is számítasz rá, hogy valaki odafigyelt... Az Univerzum működik, emberek! (A Maphead pedig egy rendkívül érdekes könyv, amit mindenkinek ajánlok, aki szereti a térképeket, a földrajzot, a triviát. Nagyon olvasmányos, mégis rengeteg információt tartalmaz, és nagyon el lehet benne veszni. Köszönet érte Zitának & Andrásnak. Most már kitalálok nekik is valami álnevet, ígérem.)

Aloha!

2012-01-20T20:21:00.002-05:00

Kint: -20°C, hó és csúnya szél...

Bent: Hawaii-mintás inget és virágkoszorút viselő bankpénztáros (akit nem mertem lefotózni), színes díszek, Aloha... Hát élmény így bankolni!

Kifújt a szél

2012-01-18T02:47:00.000-05:00

az ágyamból; a hálószobám sarkon van és úgy fest, a 83 km/h-s szeleket kurvára feleerősíti, így itt ülök hajnali kettőkör és malmozok.

Ez meg egy reggeli havas kép

Gondoltam, addig is megírom, hogy állok a 34-es fogadalmaimmal, most hogy kimért időm egy negyede már el is reppent lassan (valójában csak 2 hét múlva).

Ilyeneket írtam, hogy szeretnék...

1. Lefutni egy 5km-es távot (kicsiben kezdünk, na)

-- ezen a téren egész jól állunk, már kiszemeltem az eseményt, edzeni is járok, bár az ünnepek természetesen nem kedveztek ennek, de most új év, újult erővel...

2. Minden nap tanulni egy új szót

-- Haha! Meg ahogy azt Manka elképzelte... Az telefonomra letöltöttem a Merriam-Webster szótárt, ami sokat segít és tanultam is új szavakat, de azért naponta... Hát azt felejtsük el.

3. Minden hónapban elmenni egy (nekem) új étterembe

-- Több-kevesebb sikerrel, most épp a lelkesedésem hagyott nagyon alá.

5. Képeslapozni alkalom nélkül is

-- Már tök felkészült vagyok, címlista, képeslapok (egy része), most már csak tényleg meg kell írni, fel kell adni stb... Minden kedves képeslapostól ezúton is elnézést, hogy nem viszonoztam eddig a kedvességet, de a posta annyira kiesik minden útvonalamból... Na mindegy, nem magyarázkodom.

9. Javítani / szépíteni a lakáson

-- alakul... van még mit tenni, de alakul.

10. Rendszerezni a számítógépen tárolt képeket és kinyomtatni a legkedvesebbeket

-- a rendszerezés megtörtént, sőt, külső drive-ot kaptak a kicsikék, de a nyomtatásnál azért még nem tartunk

11. Kiszanálni azokat a ruhákat, amiket már nem hordok

-- lélekben már ezerszer, de ennek is eljön az ideje hamarosan

17. Kipróbálni a Bikram jógát

-- erre már megvan egy havi bérlet, most már csak el kell kúszni

18. Minden hónapban megnézni egy filmet

-- lásd fentebb az éttermeknél

19. Többet főzni (salátákat készíteni! követni egy receptet!)

-- ebben egész jó vagyok most már

20. A konyhaasztalnál enni (és nem a számítógép előtt)

-- ebben viszont sajnos továbbra sem jeleskedem

21. Beosztani a pénzemet

-- ez jól megy, a karácsonyi megingást leszámítva, amikor egyetlen nap alatt többet költöttem, mint előtte hat hónapig

25. Barátokkal rendszeresebb kapcsolatban maradni

26. Blogolást nem abbahagyni

-- izéé..

28. Nem hagyni, hogy a váratlan dolgoktól megijedjek; élvezni a lehetőségeket

-- van még mit tanulni ezen a téren is

A többit most azért hagytam ki, mert semmiféle változás nem történt, amit megemlíthetnék, bár az "izéé..." címszó alatt bőven elfér az úszás / önkénteskedés / stb...

Csak két reggeli kép

2012-01-11T18:46:00.000-05:00

a napfelkelte télen is szép

0 hó, ellenben hideg

Néhány képpel megtoldva

2012-01-06T20:46:00.003-05:00

Szóval az történt, hogy méltó lezárásaként a múlt évnek, hőn szeretett Nokiámat a wc-be ejtettem és bár kihalásztam (...), kiszárítottam, és újra működőképes állapotba dédelgettem, az okosok azt javasolták, még időben szerezzek be egy új telefont.

Ó-óóó! Havazik is! Hideg is van!

És akkor arra gondoltam, hogy tulajdonképpen soha jobbkor nem történhetett volna ez a malőr; a karácsonyi leárazások még javában tartottak, így végignézegettem a boltok kínálatát, és úgy döntöttem, eljött az iPhone ideje. És lőn. Ingyé', tenném hozzá, bár a 3 éves szerződés felett vacilláltam egy sort.

Irodai minimál díszítés a születésnapomra

Egyelőre a tanulmányozás szakaszában tartok: szeretem, hogy reggelente megnézhetem az időjárást, nem kell kétszer átöltöznöm; hogy a buszon jól elszórakozom a játékokkal, ha éppen nincs hangulatom olvasni; zenét és rádiót hallgatni is jó; egy fényképezős programmal is remekül eljátszom, ami meglepett, mert alapvetően azt tartom, hogy telefonra nem kell fényképezőgép, de azt is tartottam, hogy telefonra nem kell játék meg internet, aztán hogy hozzá lehet szokni!

Mini torta

És annyi, de annyi minden van / lehetséges rajta, amit még ki kell tapasztalnom...

Akinek ilyen "okostelefonja" van: nektek mi a kedvenc alkalmazásotok? Meddig tart a nagy szerelem, és mikor jön el a megszokás ideje? :)

Ez meg a Notre-Dame Bazilika szilveszter éjjelén

The Layover: Montreal

2011-12-29T06:43:00.003-05:00

43 perc, én szóltam.

Adjon úgy is, ha nem kérem

2011-12-25T09:31:00.001-05:00

Azon gondolkodtam, hogy bár többnyire öntudatlan, de tartom magam azokhoz a határidőkhöz, amiket szabtam magamnak, mert azt mondtam, ezt meg kell oldanom, mire 33 leszek és lám, sőt azt is mondtam, hogy ha nem megy, akkor nem akarok 6-ik évfordulót, és lám, de azért még így is szívenüt, hogy itt vagyok pont úgy, mintha tegnap fejeztem volna be az egyetemet, és semmivel sincs többem, igaz, kevesebbem sem talán, egy álom végetért, egy ígéret lóg a levegőben, az univerzum őrült pörgőcsigaként pereg-forog, a karma meg majd jól seggbe rúg, az már fix.

És ha ez így tényleg működik, akkor szeretném, ha jövőre lenne otthonom meg egy férfi, aki szeret és akit én is szerethetek, és azt sem bánnám, ha ilyentájt már a legkisebb közös többszörösről beszélgetnénk. És nem akarok sírni, mert nem áll jól.

2011, amikor sokat olvastam

2011-12-14T20:29:00.000-05:00

El tudnék képzelni egy ilyen karácsonyfát

Köszönhetően elsősorban a Kindle-emnek, másodsorban a reggeli és esti buszozásnak, rengeteget olvastam. Sok könyvről be is számoltam korábban, mert annyira megtetszettek.

Számomra a legemlékezetesebb talán Kathryn Stocket A segítség (The Help) c. könyve lesz idénről, de nagyon tetszett és ezért javaslom még:

David Ebershoff: The 19th Wife --- a történet fő szála a mormon egyház egy szakadár, poligám csoportjában történt gyilkosságot göngyölít fel; a másik vonalon Ann Eliza Young igaz történetét olvashatjuk, ő a vallás egyik vezetőjének, Brigham Youngnak a 19-ik felesége volt.

Az Egy napról, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságról és a The Paris Wife-ról már írtam, azok is nagyszerűek voltak, ahogy nem csalódtam Amy Tanben vagy Tony Parsonsban sem.

Voltak könyvek, amiket elkezdtem, majd letettem, olyan is, amit csak "tisztességből" olvastam végig. Most éppen Janet Reitman könyvét olvasom a Szcientológiáról, ami egy teljesen új világ. Annyit tudtam eddig erről a "vallásról", hogy Tom Cruise is ebben hisz, de hogy valójában mit takar, azt csak most kezdem érteni.

Ha pedig a fa alá is könyveket kérhetnék, ezeket (is) választanám:

- Ken Jennings: Maphead: Charting the Wide, Weird World of Geography Wonks -- mert a térképeket szeretem
- Simon Garfield: Just My Type: A Book About Fonts -- ez meg a különböző betűtípusokról szól
- David Levithan: The Lover's Dictionary -- Egy kapcsolatról szótári bejegyzések formájában. Érdekesen hangzik, nem?

A 49-ik héten...

2011-12-11T15:20:00.000-05:00

Olyanok történtek, hogy pl. az Olde Orchardban múlattam hétköznap este az időt, ami eleve ritkaság, de nagyon jó társaságban észrevétlen röppent el az idő és erőt kellett vennem magamon, hogy a másnapra gondolva hazainduljak.

Csütörtökön meg az irodai karácsonyi vacsira a Mozzába mentünk. Most eltekintenék az irodai karácsonyok kielemzésétől, mert várakozásomtól eltérően nagyon jó hangulat volt itt is, ami egyébként nagyrészt az étteremnek köszönhető szerintem. A reklámjaik dőlnek a rádióból, mindenki róluk beszél, és megérdemlik a felhajtást, mert mindennel nagyon meg voltunk elégedve. Én pl. pénteken vissza akartam menni, hogy egyek még egy tiramisút...

Aztán itt volt Sotto és jól ki-mézeskalácsoztuk magunkat egy időre; maga a tészta nem volt annyira elrettentően bonyolult, mint eredetileg gondoltuk, a díszítés viszont már-már kihívás kategóriába sorolható egy üveg bor után.

És meglepetésszerűen kaptam vaníliás karikát meg pilóta kekszet, Erikától megérkezett a genovai póló is, úgyhogy valójában csupa jó dolog történt.

Karácsonyi fények

2011-12-03T20:39:00.001-05:00

Szerintem ez az év egyik legszebb időszaka, szeretem a fényeket, a díszeket, az illatokat... Ma este sétáltam egyet a környéken, néhány kép:

Ez pl. tetszik

Mindenki karácsonyfája

A feliratokat sokallom egy magánházon

Kezdem szokni egyébként a hóember, Mikulás, pingvin alakú, hatalmas világító "díszeket", az állatseregletet (lsd fent a szarvascsorda), de kellett hozzá egy kis idő. Az időjárós blogra még nem sikerült bejutnom (én vagyok az egyetlen béna?), ezért itt mondom el, hogy hónak nyoma sincs, és napközben napsütéses hideg volt, este meg csak egyszerű hideg...
Mondjuk 0 fok, és amint épp a napokban fejtegettem valakinek, néhány éve a 0 fok még "nagyon rettentő hideg" volt, most meg lassan az "akár flipflopban is" kategória.

25

2011-12-03T00:15:00.001-05:00

Az én gyönyörű kishúgom ma 25 éves! A másfél kilós kisbékából triatlon- és úszóedző lett, aki kétszer is teljesítette az Ironmant; a nevetése ragályos; talán az egyetlen ember az életemben, aki pillanatok alatt fel tud bosszantani (a család kiváltsága)... Szétszórt, szenvedélyes, kitartó, hatalmas szíve van, és nagyon szeretem.

Isten éltessen, Réka!

Movember

2011-11-30T18:49:00.000-05:00

Tudom, tudom, rég nem jelentkeztem, de majd most jól összefoglalom mi (nem) történt novemberben.

Először is: csodás időjárásunk volt! 14-én még őszi kabátban, délutáni 14 fokos hőségben sétáltunk ebédidő alatt, alig esett, ... Az első hó 23-án érkezett, majd gyorsan el is tűnt... azóta esik az eső megint. Eddigi itt töltött életem legenyhébb télkezdete ez.

A cégnél majdnem minden hímnemű kisebb-nagyobb bajszot növesztett "Movemberre", ez a mozgalom a prosztatarák gyógyítását tűzte ki célul, és ahogy a lányok a rózsaszín szalaggal a mellrákra, úgy a fiúk az arcszőrzettel hívták fel a figyelmet a nemes célra.
Nem akarom leleplezni az összeesküvést, de szerintem csak azt csinálják, amit amúgy is: felkelnek és nem csinálnak semmit... és még kifogásuk is van, miért ne borotválkozzanak.
És persze ebből is játékot csinálnak, nemcsak a pénzgyűjtés volt a cél, hanem hogy ki növeszt egy hónap alatt nagyobb / dizájnosabb stb bajuszt, úgyhogy az irodában illetve Facebookra belépve mindig olyan érzésem támadt, hogy megzavartam egy titkos pornószínész-válogatást.

A havi étteremlátogatást a C-vel törzshelyünknek számító Boccaccinosnál tudtam le, bár nem "új" számomra, de valahogy így jött ki a lépés novemberben. A Boccaccinos egy montreáli lánc, a reggeli menüjük bőséges, finom és árban is megfelelő. A kávét kérdezés (és felár) nélkül utántöltik...

Nem innen, de új reggeli kedvencem az oatmeal (zabdara). Eddig a gyanús állaga miatt (és mert a zabkekszeket nagyon édesnek találom) kerültem, de vettem natúr darát, keverek bele diót, almát, és úgy nagyon finom. Gyorsan elkészül (mikrózható), és egészséges is.

Filmet viszont nem néztem - amit szerettem volna (The Help), arról lemaradtam, más meg nem fogott meg... Segítsetek. Ti mit láttatok mostanában?

Annyira kanadai lettem, hogy már csak időjárásról lehet velem beszélgetni

2011-11-23T20:25:00.001-05:00

Ki gondolta volna, hogy egyszer eljön az a nap, amikor alig várom, hogy havazzon...!

Az időjósok szerint ugyan hétvégére megint 8-10°C-os hőség, tehát olvadás várható, de ma végre megnyugodtam, az Univerzum egyensúlyba került, leesett az első hó.

Reggel 7 óra

Ajándék Genováért...

2011-11-15T21:59:00.001-05:00

Erika, az Olaszország, Genova magyar szemmel bloggerinája egy pólót ajánl fel a nála kommentelőknek, amelynek árával egyébként az ottani árvízkárosultakat támogatja.

Az Olaszország iránt érdeklődőknek, utazni készülőknek mindenképpen érdemes benézni hozzá, rengeteg hasznos info található a blogján.

Játék a kastélyban

2011-11-06T18:00:00.000-05:00

November 20-ig látható a montreáli Segal Centre-ben Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. darabja, The Play's the Thing címmel, P.G. Woodhouse adaptálásában.

Valakinek (Sotto) kedve hozzá?

Kanadai mozaik

2011-10-30T14:40:00.000-04:00

Amikor megláttam ezt az autót, azonnal felkeltette a figyelmem... Fogalmam sem volt, mi az a "Canadian Mosaic", így hazaérve, miután letöltöttem a képeket, megkerestem az interneten.

Tim Van Horn fényképész annak szenteli az életét, hogy Kanada kulturális identitását mutassa be az itt élő emberek képein keresztül. Több ezer portrét készített az országban mindenütt, Vancouvertől Iqalutig, és a célja, hogy 2017-re ezzel a kisteherautóval beutazza Kanadát és elkészítse az ország mozaikját.

Nézzétek meg a honlapját. Hát nem nagyszerű?

Október: éttermi beszámoló

2011-10-29T10:44:00.000-04:00

Bár a tervem úgy szól, hogy minden hónapban 1 új helyre menjek, októberben rögtön három étteremben is jártam, igaz, az egyikbe véletlenül tértem vissza. Mivel korábban nem említettem, most mindenképp itt helye.

Kanda --- nem rajongok a sushiért, én a társaság miatt mentem, munkatársakkal ültünk be egy péntek este, levezetni a heti feszültséget.A közmegegyezés egyébként az, hogy bár nem volt rossz, mégsem megyünk ide mostanában, mert annyira jó sem volt... 3/5

Magpie Pizza --- Nagy bánatom, hogy Montreálban nem sikerült még finom, jó minőségű házhoz szállítós pizzát találni, és a pizzériák választéka sem ad mindig örömre okot (az "all dressed" pizzának a látványától is kiráz a hideg és itt az az alap...) A Magpie ennek szöges ellentéte. Kemencében sült pizzáik isteniek, s bár nem nagy választék, de ami van, az nem az itteni szokványos... 5/5

Élla Grill --- noha görög étterem, nyoma sincs a giccses díszeknek vagy zenének, ezért hálás voltam. Előételnek dolmadakiat rendeltünk, ez szőlőlevélbe tekert rizs, amit hidegen, tzatzikivel esznek. Aztán főfogásként a fetával és olívabogyóval készített mykonos csirkét kértem, és a (számomra) nagy adag ellenére is muszáj volt befejeznem. 4,5/5

Meglesz a helye minden szabadságnak, amit megadsz magadnak*

Az Élla egyébként a gay village-ben található (meleg negyed?), ott készült a fenti kép is.

Képek egy (amerikai) focimeccsről

2011-10-25T20:13:00.001-04:00

2011. október 16.
Montreal Alouettes - Hamilton Tiger Cats 27:25

A Percival Molson Stadion - háttérben a Mont Royal


Nem sok akciókép van, mivel fogalmam sincs magáról a játékról


Gólöröm - Touché avagy Touchdown


A Boston College Screaming Eagles zenekara

A meccs után séta a parkban

Októberi mozi

2011-10-24T19:30:00.003-04:00

Tőlem kevéssé várható módon az októberi mozim egy sportfilm lett, vagy inkább úgy kellene mondanom, hogy a film mondanivalójához a sport adta a hátteret.
A Moneyball igaz történet, az Oakland A's baseballcsapatról szól, arról, hogy a GM és sporthoz kevéssé, statisztikához annál inkább értő asszisztense hogyan húzták fel a csapatot a béka feneke alól. Azóta a módszerüket már a nagy csapatok is alkalmazzák.

A film lényege az lenne (sztem), hogy a döntéseket ne érzelmekre, hanem számokra, adatokra, tényekre alapozzuk. Nem egy körömrágós izgalmas mozi, nincs benne autós üldözés, sem lövöldözés, de nagyon érdekesnek találtam.

Boldog hálaadást!

2011-10-10T08:00:00.000-04:00

Martha Stewart csodaszép tökdísze

Dél szomszédaink majd csak egy hónap múlva, mi most ünnepeljük - az első francia telepesekre emlékezve - a Hálaadást.

Nekem ez az egyik kedvenc ünnepem, szép hagyomány, és ebben még maradt az az őszinteség (szerintem), ami a karácsonyból már sokszor hiányzik.

Tegnap este gyertyát gyújtottam, azokra gondoltam, akiket szeretek, de most távol vannak tőlem, és azokra, akikkel már nem találkozom többé. Annyi minden van az életemben is, amiért köszönetet mondhatok: az egészségemért, a családomért, a barátaimért, a munkámért, ... azért a sok jóért és szépért, amit nap mint nap megtapasztalok.

Nektek is szép napot (hetet), vidámságot és sok finomságot ;)

Vénasszonyok nyara

2011-10-08T19:59:00.001-04:00

Álmomban

2011-10-03T20:58:00.000-04:00

üveggolyókat porszívóztam.

Ki érti ezt?

Piros-fehér-zöld

2011-10-01T17:16:00.000-04:00

Brazília

Ezekre a kreatív, ételekből készült zászlókra a Pinteresten keresztül bukkantam (az is megér különben egy misét; ne nézzétek be, ha nincs elvesztegetni való 5-10 percetek vagy évszázadotok)... Az első linkre kattintva többet is találtok, szerintem nagyon jópofák.

Olaszország

A mi zászlónkon mi lenne?... Piros paprika - tejföl - spenót, ez jutott elsőre eszembe, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.

A kanadai már nehezebb; bár talán a vörösjuhar levét lehetne juharfalevélre formára önteni... a két szélén szintén abból a piros sávokat... Quebec kékje egyértelműen áfonyából lenne... Hmmm... Erre is várok ötleteket!

Ausztrália

Nőklapja, én ezért szeretlek

2011-09-27T20:43:00.003-04:00

Rég vigyorogtam ilyen jót.

Szeptember: fent és lent

2011-09-24T20:46:00.000-04:00

1. 1) Mozi: One Day (Egy Nap) --- Uncsi. Ne nézzétek meg, inkább olvassátok el. ↓

Viszont láttam (még augusztusban) az Unknown-t, ami meg tök jó volt. Liam Neeson egy kutatót alakít, aki egy baleset után arra ébred, hogy valaki más vette át a szerepét, az életét, és még a felesége sem ismeri fel...

2) Ezt abébit hamarosan szállítják, nagyon örülök neki. ↑

3) Franciaórák: sikeresentúlvagyok a szintfelmérőn ↑, sikeresen ugyanott tartok, ahol eddigis... ↓De mostantól szerdánként 3 órában Rockout Fhench!

- És hogy legyen zene is benne, mostanában ez a szám valamiért nagyon megfogott ↑ (:

Ránk szakad az ég...

2011-09-20T19:58:00.000-04:00

Amikor könyvet olvasok, mindig odafigyelek arra, mit esznek a szereplők, és gyakran felmerült bennem egy olyan könyvklub ötlete, ahol nem csak megbeszélnénk egy-egy olvasmányt, hanem elkészítenénk azokat az ételeket, amik felbukkannak a történet során.

Ilyen szempontból Sidney Sheldon krimije, a The Sky Is Falling (magyarul Ránk szakad az ég! címen) például nagyon extravagáns menüsort kínál:

- orosz blini beluga kaviárral és könnyű vodkás krémsajttal
- Fácánleves fehér szarvasgombás olajjal és spárgával
- Bismarck foie gras salátán, borssal és Xeres ecettel (sherry-ecet?)
- Maine-i homár Mornay-pezsgős szószban
- Wellington marhaszelet Orloff burgonyával és párolt zöldségekkel
- Meleg csokoládé szuflé narancslikőrrel és csokoládé darabkákkal, nugátos szószban

A képek csak részben felelnek meg a fentebb leírtaknak, sajnos az interneten még senki sem főzte meg ezt a menüt, vagy legalábbis nem dokumentálta képekkel. (Esetleg nem értek a google-hoz).
Az ételek fordítása meg csak olyan nagyvonalúan ment, hát nem vagyok én mesterszakács... Úgyhogy ha valaki ismeri ezeket, netán kóstolta már valamelyiket, a kommenteket szívesen várom.

Kitaláljátok? ** most már megmondom

2011-09-05T03:21:00.004-04:00

Mi ez?

Bár nem siettetem

2011-09-03T07:30:00.000-04:00

Ne kérdezzétek, miért angolul írtam...

33 éves és 8 hónapos vagyok ma - ne mondjátok, hogy ti nem tartjátok számon a hónapfordulókat...

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy csak úgy elrepülnek a napok nyomtalanul, és aztán arra jutottam, a legegyszerűbb az lesz, ha leírom, mit szeretnék, hogy ne felejtsem el...

Íme egy lista arról a 34 dologról, amit szeretnék megtenni/elérni, mielőtt 2013 januárjában betöltöm a 35-öt.

Láttam másoknál is hasonló listákat, rendszerint a születésnapjukon, de az enyém olyan közel van az újévhez, hogy nem tudnék nem úgy gondolni rá, mintha ez is "csak" újévi fogadalom lenne, arról meg mindenki tudja, mi történik velük. Szóval ma kezdem, nem később. (Lsd. # 31)

Szeretnék...

1. Lefutni egy 5km-es távot (kicsiben kezdünk, na)

2. Minden nap tanulni egy új szót

3. Minden hónapban elmenni egy (nekem) új étterembe

4. Hazautazni látogatóba

5. Képeslapozni alkalom nélkül is

6. Elkezdeni rendszeresen úszni

7. Kipróbálni a sífutást

8. Pozitív változást munkatéren

9. Javítani / szépíteni a lakáson

10. Rendszerezni a számítógépen tárolt képeket és kinyomtatni a legkedvesebbeket

11. Kiszanálni azokat a ruhákat, amiket már nem hordok

12. Elmenni egy koncertre

13. (Meg-)tanulni fényképezni

14. Elolvasni 3 klasszikus irodalmi művet

15. Sütni egy tortát

16. Elutazni valahova, ahol még sosem jártam

17. Kipróbálni a Bikram jógát

18. Minden hónapban megnézni egy filmet

19. Többet főzni (salátákat készíteni! követni egy receptet!)

20. A konyhaasztalnál enni (és nem a számítógép előtt)

21. Beosztani a pénzemet

22. Legalább egyszer elmenni színházba

23. Egyszer nagyon csinosan felöltözni

24. Tökéletesíteni a járásom magassarkú cipőben

25. Barátokkal rendszeresebb kapcsolatban maradni

26. Blogolást nem abbahagyni

27. Önkénteskedni (könyvtárra gondoltam, oda elbaktatni)

28. Nem hagyni, hogy a váratlan dolgoktól megijedjek; élvezni a lehetőségeket

29. Vezetni

30. A fhansziámat polírozni

31. Nem halogatni

32. Kevesebbet sírni, többet nevetni

33. Születésnapokat nem elfelejteni

34. "Kifigurálni" az életem

Majd időnként helyzetjelentek, a 28-as pontról pl. már megemlékeztem, bár az is igaz, hogy elvileg csak ma kezdődik a Nagy Kaland.

Minden rosszban

2011-08-31T20:26:00.001-04:00

Majd hamarosan írok róla, milyen egetrengető változásokat szeretnék végrehajtani az életemben a következő egy év során, most teaserként csak annyit, hogy a 28-as pont nem véletlenül került a listámra, és vasárnap/hétfőn rögtön elbuktam, bár legalább tudatosan és még röhögtem is magamon, hogy ennyire hülye hogy lehetek.

Múlt heti kiruccanásom egy minneapolisi hotelben zárult vasárnap este, amikor kiderült hogy a járatomat törölték (ó, Irén!) - Minneapolisról pedig annyit kell tudni, hogy Mall of America...

Több, mint 500 üzlet... ha mindegyikben csak 10 percet töltenénk el, 86 óra kellene a központ végigjárásához... évente 40 milliónál is több látogató... (4 Magyarország?...)11 ezer alkalmazott...

Nickelodeon vidámpark... az egyik legnagyobb Lego-játszóház... 4,5 millió literes akvárium...

A felét sem láttam, de ami ennél is rosszabb, hogy ideges voltam, így azt a keveset sem élveztem igazán. Pedig lehetett volna! (Na de majd legközelebb)

Kíváncsifáncsiknak link ITT.

Közvélemény? ** update

2011-08-18T20:32:00.002-04:00

Én most egy kicsit balra el, de addig is megkérném a nagyérdeműt, ossza meg a kommentekben, hogy az utasításokat követve mit lát.**

Tehát:

1. Lazulj el és koncentrálj a kép közepén látható 4 aprócska pöttyre, 30-40 másodperc erejéig.

2. Utána nézz a falra (plafonra... bármilyen sima, egyszínű falfelületre)

3. Egy fénykört látsz

4. Ha pislogsz egy picit, kivonalazódik egy alak...

5. Mit látsz? Kit látsz?

**Munkahelyi felmérésem eredményét megosztom majd, amikor visszatértem.

**Tehát szűkkörű mhelyi felmérésem eredménye, hogy egyes, kivülről teljesen ártatlannak tűnő, és saját bevallásuk szerint aznap alkoholt nem fogyasztó munkatársaim szerint, az ott Darth Vader...

Hakuna Matata!

2011-08-14T11:33:00.002-04:00

Ma este a Place des Arts-ban, Oroszlánkirály. Már alig várom!

Isten blogol

2011-08-14T08:42:00.000-04:00

"UPDATE: Pretty pleased with what I’ve come up with in just six days. Going to take tomorrow off. Feel free to check out what I’ve done so far. Suggestions and criticism (constructive, please!) more than welcome. God out."

(Paul Simms)

Ezt és a hozzátartozó kommenteket a New Yorker oldalán olvashatjátok - van néhány gyöngyszem köztük, érdemes.

Reménytelenül kétballábas

2011-08-13T10:39:00.000-04:00

Azt is írhatnám, hogy reménytelenül fehér, de az azért nem lenne igaz, mert az instruktorok is fehérbőrűek voltak. (Csóváljuk fejünket szemrehányóan, hogy Manka már azt sem tudja, mi az instructor magyarul...)

Tegnap este résztvettem életem első Zumba-partiján, edzést (és oktatót) már csak azért sem írok, mert itt aztán nincs semmiféle számomra ésszel felfogható struktúra vagy testrészek igazgatása, mindenki próbálta nagyjából követni az instruktorok mozdulatait, lesz ami lesz alapon.

Ziebinél olvastam meg sokan másoktól hallottam már erről az új őrületről, és már akkor megállapítottam, hogy ez nem az én sportom, de a kedvenc munkatársam invitált ide, a parti bevételéből meg a mellrák elleni küzdelmet támogatják, úgyhogy gondoltam, 90 perc ön-égetést be tudok vállalni...

Hát izé. Az önbecsülésemnek nem tesz jót, hogy 30 haiti származású nővel vágtam ebbe bele, szerintem ők táncolva születtek, én meg ugye a hátsó sorban több ritmussal elmaradva esetlenkedtem, miközben a saját lábam hátráltatott.

Ettől függetlenül jól éreztem magam, tényleg remek kardió, és az alvással sem volt gondom múlt éjszaka.

A családom ne olvasson tovább

2011-08-12T06:47:00.000-04:00

Szóval én vagyok az a lány, aki nem eszik babot - úgy, hogy valójában soha nem is ettem (emlékeim szerint).

Ez az utóbbi években annyit változott, hogy a vajbabot már hajlandó vagyok elcsócsálni, de kizárólag pároltan, köretként. Főzelékben, levesben továbbra sem, a tarkabab meg (vagy hogy hívják) egyáltalán nem játszik.

A családban etéren feketebáránynak számítok, rajtam kívül mindenki más szereti, gondoltam is rá néha, hogy csak örökbefogadtak.

Nemrég láttam ezt a sült vajbab receptet Chili & Vaníliánál, és úgy tűnt, minden kritériumnak megfelel.

Az olvasztott vaj-olíva olaj kombóba én sót, borsot, curryt, koriandert és szerecsendiót tettem, utólag a sóból kevesebbet, a curryből többet tennék.

Nem szeretem ziploc zacsiba önteni és úgy összerázni a zöldségeket, mert szent meggyőződésem, hogy akkor több olajat teszek rá, mint szükséges (és szerintem ez ebben az esetben is így volt), de a villám áll le egyesével kenegetni a babokat, ahogy azt például a szeletelt cukkinival teszem.

Nagyon finom lett így is - és tényleg jó önmagában is, vagy köretként.

Majd a térkép beszél helyettünk

2011-08-11T06:35:00.004-04:00

Ha 40 karakterbe belefér a mondanivalónk, küldjünk GeoGreetinget barátainknak...

Az alkalmazást a University of Minnesota egy hallgatója készítette, és ha kedvünk, no meg időnk van (és a pszichiáterünk nem csóválja a fejét újabb OCD-típusú hobbink hallatán), mi is segíthetünk neki betűkre hasonlító földrajzi formákat és épületeket találni.

A boldogság olyan szörnyen bonyolult

2011-08-07T12:58:00.002-04:00

Mostanában falom a könyveket, ennek eredménye ez a rengeteg olvasónapló-szerűség...

Legutóbbi olvasmányom Paula McLain könyve, a The Paris Wife volt. Magyar kiadást nem találtam egyelőre, ez lehetséges?

A történet Ernest Hemingway Párizsban töltött éveiről szól, első felesége Hadley szemszögéből - nem életrajzi regény, de nem is kizárólagosan fikció. A szerző alaposan utánajárt a kornak, olvasta a házaspár levelezését, a Hemingway halála után kiadott Vándorünnepet, amely ezekről az évekről szól, szóval megpróbált minél hűebb maradni a tényekhez.

A tényekhez az is hozzátartozik (az én szempontomból), hogy nekem nem jön be Hemingway stílusa, egyetlen regényét sem tudtam végigolvasni soha, és bár a The Paris Wife nagyon érdekes képet fest róla, közelebb hozza emberileg, továbbra sem áll szándékomban - talán épp ezért - változtatni ezen.

Hemingway, Hadley és fiuk, Bumby
egy sívakáción

Engem a '20-as évek Párizsa nyűgöz le, noha nem hiszem, hogy illettem volna a képbe, de Hadley sem tartozott oda. Ahogy most is, úgy akkor is én csak szerettem volna megfigyelni az embereket, nézni, mit viselnek, hallgatni, miről beszélgetnek, hogyan viselkednek egymással... Csak belegondolni abba, hogy Hemingwayék olyan nagy nevekkel múlatták az időt, mint Ezra Pound vagy az általam imádott F. Scott Fitzgerald!... És nem az tölt el csodálattal, hogy ezek a nevek ma jelentenek valamit (jó, az is, de kevésbé), hanem a beszélgetések! Hogy értelmes emberek megosztják a gondolataikat, a szenvedélyüket, hogy inspirálják egymást...

(Aztán persze a könyvből egyértelműen kiderül, hogy ők is csak halandók, beszélnek banális semmiségekről, sértenek és megsértődnek, hogy egyfajta képet akarnak mutatni a külvilág felé, az Alkotó Művészt, akit semmi sem hat meg, befelé meg tízezerszer halnak...)

A másik része a könyvnek egy szerelem életéről szól, a megismerkedéstől a válásig; az elhagyott, de megbékélt nő hangja - Hadley öt évvel válása után hozzámegy az újságíró Paul Mowrerhez és mellette éli le az életét, míg Hemingway négy feleség és tucatnyi szerető után öngyilkos lesz.

A hivatalos kritikák nem mindig voltak túl jók a könyvhöz, Hadley-ről az az általános vélekedés, hogy unalmas - de az olvasóközönségnek és (köztük nekem) úgy tűnik, tetszik a történet, és Hadley talán túl komolynak tűnik a bohém Párizsban, nincsenek kilengései, mindig önmagát adja, de ez számomra inkább tiszteletreméltó, semmint unalmas. És erre az alapra építve tudta Hemingway elkezdeni a karrierjét, ami szintén nem kis érdem.

Öt

2011-08-06T21:06:00.005-04:00

Majdnem lecsúsztam róla, úgy emlékeztem, augusztus közepe-vége táján indult a Montreáli Napló, de nem - ma öt éves..

Boldog születésnapot, blog! :)

Köszönöm mindenkinek, aki olvas és kommentel.Örülök, hogy ilyen sok kedves és jó embert megismerhettem a blogon keresztül.

A statisztikákat nézegettem, az évek során 903 bejegyzés született (ez a 904-ik), és több, mint 25000 alkalommal látogattatok ide. (Nem tudom, milyen pontos a blogspot, de engem lenyűgöznek ezek a számok.)

A 3 legnépszerűbb bejegyzés:

#1 Francia nyelvlecke

#2 Szakítós

#3 Martha Stewart

A legtöbb olvasó Christine-től, Líviától, és a HelloKanadáról érkezik. (Köszönet, lányok!)

A három leggyakoribb kereső-kifejezés:

- francia nyelvlecke (megmagyarázza a legnépszerűbb posztot, ám elnézést, semmi használhatóval nem szolgálok)

- fiús képek (szerintem egy sincs, de lehet, hogy ez vezeti a szakítóshoz a népeket?)

- montreáli napló

És azért gondoltam, megkérdem - tényleg kíváncsi vagyok:
ti miről szerettek olvasni? Van kedvenc bejegyzésetek? Mit hiányoltok?

RSVP

2011-08-04T07:47:00.000-04:00

Gondolom, a rövidítést látva szinte mindenkinek a meghívókon feltüntetett "répondez s'il vous plaît" ugrik be elsőként.

Én is csak most tudtam meg, hogy létezik egy ilyen elnevezésű kerékpártúra, Ride from Seattle to Vancouver and Party néven...vagyis tekerj Seattle-ből Vancouverbe és bulizz!

A kétnapos, egy híján 300 km-es túra idén ünnepli a 30-ik évfordulóját. Kár, hogy én ön- és közveszélyes vagyok biciklin.

Cukkini lapcsánka

2011-07-31T14:50:00.000-04:00

Lapcsánka, cicege, tócsni, prósza...

Kedvenc nyári ételem a grillezett cukkini, nagyon nem tudom megunni, gyorsan kész van, hiszen csak felszeletelem (vagy karikázom) a cukkinit, só, bors, olaj, és már mehet is a grillre vagy a sütőbe. Néha nem is eszem mást mellé, a nagy melegben ez épp elég.

Már néhány napja eszembe jutott, hogy kellene lapcsánkát (errefelé latke néven ismerik, zsidó ételként) sütni; tudom, hogy téli meg pepecselős, de hát most kívántam meg. A krumpli reszelése azonban elég visszatartó erő volt, mígnem ma eszembe jutott, hogy a cukkinit is lehet reszelni, és mennyivel könnyebben!

Így készült ez a fincsi kis délutáni snack. Egyetlen cukkiniből kilenc közepes méretűt sikerült kihozni, és kb. 30 perc volt starttól célvonalig az elkészítés. Hagymát ugyan nem sütök bele, de fokhagymát igen, és a végén tejfölt teszek a tetejére.

Tudom, hogy krumplis változatát az ország más-más részein másképp nevezik, másképp is készítik...

Ti hogy hívjátok? És hogyan készül?

Megmagyarázzuk... a kávét

2011-07-30T22:47:00.000-04:00

Ez a poszter nagyon megtetszett. Én legtöbbször lattét iszom, de néha jól esik egy kis tejszín a tetejére, vagy éppen jegesen, bár az eredetileg melegnek készült, de kihűlt kávétól összehúzom az orrom... A koffein-mentes meg olyan mint a fehércsoki, nem játszik :)

Ti hogy szeretitek?

"Reading good books ruins you for enjoying bad books"

2011-07-27T21:39:00.002-04:00

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság meg az a könyv, amitől jó sokáig húzódoztam, mondván (1) milyen jópofáskodó címe van, itt biztos meg is áll a tudomány, (2) engem nem érdekel a II. világháború semmiféle történettel keretezve.

Végül nemrégiben egy kedves kis kávézóra bukkantam a közelben, ahol könyvtárból kiszanált könyveket lehet olvasgatni, amíg az ember ejtőzik, és találomra belelapoztam, aztán hazajöttem és letöltöttem a Kindle-re, mert annyira megtetszett.

A történet 1946-ban játszódik, amikor a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlentől, a Guernsey-szigetekről. A levél írójával, majd az ő irodalmi körével megismerkedve kapunk képet arról, hogyan vészelték át a német megszállást a szigeten élők. Nem egy nehéz háborús történet, nem olyan, amilyenre számítottam, hanem egy nagyon bájos, könnyed humorú regény, amit tényleg nehéz letenni.

Az egész könyv levelek formájában van megírva, és miután összeáll a kép, hogy ki kicsoda, és milyen viszonyban áll Juliettel, már nagyon jól követhető. A karakterábrázolások mondjuk nem egyenletesek, vannak jobban kidolgozott személyek, és vannak, akik elvesznek a tömegben, olyanok is (köztük Dawsey, aki a levelezést kezdeményezi), akiről pedig jó lenne többet megtudni.

És érdekesnek találtam azt is, bár nem valószerű, de mégis elképzelhető, hogy a józan eszük és hitük megőrzése érdekében amúgy nagyon egyszerű, olvasásra sokat nem adó emberek hogyan alapítanak egy irodalmi kört, amely aztán életük más területein is segíti őket. És a rendelkezésükre álló szegényes könyvlistából olvasva mégis milyen nagyszerű gondolatokkal állnak elő, hogyan értelmezik a saját életükre pl. Charles Lamb-et, Senecát vagy a Brontë-nővéreket.

Élni tudni kell

2011-07-24T21:19:00.003-04:00

Mostanában igazán úri életem van, legalábbis annyiban, hogy a fél üveg pezsgőt kiönteni nem akartam, így vasárnapi reggelijeim mostanában magukban foglalnak egy pohár mimosát is, ami a világ legegyszerűbb koktélje.

Egyenlő rész narancslé és pezsgő - ha igazán flancolós kedvünk van és akad egy megkezdett üveg Grand Marnier, abból is mehet egy kevéske. Kinek kinek kedve szerint.

Állítólag a párizsi Ritz Hotelben készítették először, a '20-as évek közepén.

A bundáskenyeret nagyon feldobja. :)

Manka home improvement projectje

2011-07-23T12:30:00.002-04:00

Az ötlet nem az enyém: nagyon jó barátaim vannak, akiknek nagyon jó és kreatív testvéreik vannak... A képekért így köszönet Bambina Hugijának, a kalapácsért Sottónak, a vízszintmérőért pedig önmagamnak, mert anélkül még ennyire se lettek volna egy szintben a képek. Hiába, se nem mérnök, se nem matematikus.

Mit gondoltok? Ébred a Föld, nekem tetszik.

* Az eredeti Earthrise c. képet az 1968-as Apollo 8-ról készítette William Anders asztronauta, ez a sorozat az Apollo 11-ről készült.

Ez egy ilyen nap

2011-07-22T18:30:00.002-04:00

one for my baby

2011-07-22T01:10:00.004-04:00

vajon mindenkinek van egy mellérendelt ember az életében, egyetlen egy, akibe szerelmes lesz, és ha ezt az egyet megtalálta és elvesztette, akkor vége, nincs több esély, nincs remény?

tony parsons one for my baby (egyetlen szerelmem) c. regénye ezt a kérdést járja körül.

alfie egy balesetben veszti el feleségét, fiatalon, de meg van győződve róla, hogy többet már soha senki nem lesz az életében, akit úgy fog szeretni, mint rose-t. édesapja 60-on túl is hisz az újrakezdésben, és fiatalabb barátnőjéért otthagyja a családját. jackie a céljaira koncentrál, nem keres - aztán talál. mellékszereplők jönnek-mennek, és megannyi különböző elméletet mutatnak be, élnek át.

furcsa érzés a regény több szereplőjével azonosulni egyszerre. hogy megértem, átérzem, bonyolult dolog ez a szerelmesdi nagyon; és hát hogyne lehetne, hogy ami az egyiknek jó, az a másiknak nem kell. nincs mindent felülíró konklúzió.

Szerelmes történet

2011-07-19T07:49:00.000-04:00

Ez a videó annyira kedves, hogy muszáj feltennem ide.

Splitscreen: A Love Story from JW Griffiths on Vimeo.

Ez is egy megoldás

2011-07-13T20:29:00.004-04:00

Montreál útjai hírhedtek rossz állapotukról, a városban be sem szedik télre a forgalomirányító narancssárga bójákat, minek, ha a következő nyáron újra elő kell venni őket.

Kanada legforgalmasabb hídja a déli partról a Montreál-szigetre vezető Champlain-híd, aminek az irodában való megemlítése is hatalmas szemforgatásokat és nyögéseket eredményez, de akiknek nap mint nap ezen a hídon kell közlekedni, joggal tartanak attól, hogy előbb-utóbb leszakad a híd egy része.

A helyi katolikus egyház nem vár a beígért felújításokra, a hídra vezető úton elhelyezett táblákkal int: Mondjunk egy imát, mielőtt felhajtanánk...

Amíg

2011-07-10T19:28:00.001-04:00

én megpróbálom kifigurálni ezeket a bloggeres újításokat, álljon itt egy kép arról, amikor Manka horgászni megy és élvezi.

Egyikük sügér

Cooking fail

2011-07-01T19:47:00.000-04:00

Úgy érzem egyébként, a tömérdek sütős-főzős blog között csak elférne egy, ami arra specializálódik, mi a *** csináljon az ember gyereke, ha elrontotta, de nem annyira...

Hogyan javítsam, ha túl híg, ha túl sűrű, helyettesíthetem-e, mi van, ha fele/harmada adagot akarok, mert nem a magyar néphadseregnek főzök, csak magamnak, meg ilyenek...

Köszönöm, hogy kinyafoghattam magam.

Kedvenc társasjáték

2011-06-21T21:28:00.001-04:00

Hogy egyszer majd ilyen Scrabble-lel játszam a kertemben.

A vancouveri Stanley Cup-vereség margójára

2011-06-16T23:04:00.001-04:00

Rich Lam/Getty Images

Hogy egyszer majd ilyen őrülten szeressenek.

(a kép alatti továbbiak a meccset követő zavargásokról minimum elgondolkodtatóak)

I just came to say Hello...

2011-05-22T16:14:00.000-04:00

Ellógtam itt az utóbbi heteket, aminek rengeteg oka van, ezek közül kettőről álljon itt kép - amiket nem én készítettem, sőt nem is ott készültek, ahol én jártam, de most már mindegy, nem magyarázkodom...

A legfrissebb élmény, hogy kipróbáltam a falmászást, ebből kifolyólag van néhány kék folt a térdemen és fáj az alkarom, de tök jó volt. Allez-Up*-nak hívják azt a montreáli termet, ahol az egyórás bevezetőre beneveztem, és szerintem tátva volt a szám folyamatosan az ámulattól, egyrészt a falak magassága, másrészt a gyakorlott mászók ügyessége miatt.

Én a legegyszerűbb pályákon próbálkoztam és nem jutottam fel a tetejéig egyiknek sem, mert nyúl vagyok (csukott szájjal talán egyszerűbb lett volna), de nem ijedtem meg (nagyon), amikor leestem, ez jó előjel...

* A név játék a francia és angol nyelvvel, allez = menni (fr), up = fel (en).

Előtte hétvégén meg a kínai agyagkatonákat néztem meg a montreáli Szépművészeti Múzeumban, lenyűgőző kiállítás volt, nagyon örülök, hogy eljutottam oda is.
Elképesztő, hogy egy uralkodó megalomán vágyai mire képesek, és hogy amit mi ma csodálunk, az hány ember véres munkáját jelentette akkoriban. Persze, Qin Shi Huangdi-nek (Csin Si Huang-ti) vannak érdemei is és egy 13 évesen uralkodóvá lett kisfiúnak nem lehet felróni, hogy nagyot álmodott... (?)

Találkozások

2011-05-21T19:19:00.001-04:00

Szereplők:

kifejezetten angol névvel bíró, ha nagyon sokáig nézem, enyhe ázsiai beütéssel rendelkező férfi, az USA 10-ik legnagyobb városából

magyar lány

Helyszín:

bár Montreálban

Ffi, angolul: - Olyan érdekes az akcentusod, honnan származol?

Lány, szintén: - Magyar vagyok.

Ffi, hirtelen folyékony magyarra vált: - Komolyan? És akkor beszélsz is magyarul?

Lány, kikerekedett szemekkel: - Ahaaa... de ezt most magyarázd el nekem, légy szíves.

És akkor kiderül, hogy John Smith* édesapja '56-os magyar Pécsről, akinek nem tudták kiejteni a meglehetősen hosszú és cirkalmas nevét a nagy vízen túl, így rögtön angolosították. Aztán találkozott későbbi koreai feleségével (aki - hozzá hasonlóan - akkor még nem beszélt angolul), és így indult a Smith-család.

* Nem Smith a valós családnév, de legalább ennyire jellemzően angol.

Szavazunk

2011-05-02T08:30:00.000-04:00

Ma először szavazhatok kanadai állampolgárként, ami meg kell mondjam, izgatottsággal tölt el, annak ellenére, hogy nyilván semmiben sem más, mint otthon: ikszel, bedob.

Azt gondolom, tudjátok, hogy Kanada alkotmányos monarchia, és a királynőt a kormányzó (GG) képviseli - ő most éppen David Johnston.

A parlament két házból áll: a szenátus (felső ház) 105 tagját a kormányzó nevezi ki, míg a képviselő ház (alsó ház) 308 tagját választások által juttatják be az állampolgárok. Az alábbi térképre kattintva jól látszik, hogy 2008-ban a Konzervatív és az Új-Demokrata (NDP) párt tagjai taroltak országszerte, kivéve Quebecet, ahol Montreált leszámítva a Bloc uralkodott.

Érdemes egy pillantást vetni Montreál térképére is, ahol a sziget nyugati, anglofón vége liberális pirosban pompázik, a többi kerületben pedig a Bloc nyomul kékben. (Outremont a narancs kivétel, az NDP-vel).

Az ország hatalmas területe és az egyenletlen népesség-eloszlás miatt a választói kerületek nagysága nem egyforma: a legnagyobb területű Nunavut pl. több 2 millió négyzetkilométer és mindössze 26 ezer választásra jogosult lakosa van. A legkisebb választókerület az alig 9 négyzetkilométer nagyságú Papineau Quebecben (a fenti térképen a narancstól jobbra fent), amely több, mint 100 ezer embert szolgál.


Canadian Press/Reuters

A 2008-as választásokról itt és itt is.

Földrajz nélkül sehol sem lennénk - Jimmy Buffett

2011-04-30T22:39:00.000-04:00

Sok mindent örököltem az apukámtól; a külsőmet tekintve pl. a "nevető ráncaimat" a szemem körül és a szögegyenes babahajamat; másrészt pedig többek között az olvasás és térképek szeretét.

Az egyik legélénkebb gyerekkori emlékem vele kapcsolatban, hogy egy atlasz fölé görnyedve ülünk és ő mutatja, hogy merre járt, meséli miket látott az útjai során.

Ha unatkozom, nincs jobb dolgom, ma is vagy előveszek egy térképet vagy a GoogleMaps-et kihasználva nézelődöm új helyeket keresve.

Így találtam rá Quebec legkülönösebb nevű településére, Saint-Louis-du-Ha! Ha!-ra, így két felkiáltójellel együtt. Hát nem furcsa? A nevet állítólag az első telepesek adták, amikor meglátták a Témiscouata-tavat, és a haha egy régi francia szó, amely akadályt jelent (???)...

A leghosszabb helységnév Cape St. George-Petit Jardin-Grand Jardin-De Grau-Marches Point-Loretto, ami Új-Funlandon található (ezt már szándékosan kerestem, ezen a honlapon nagyon érdekesek találhatók), míg a leghosszabb földrajzi név címét egy quebeci földrajzi terület, L'Annonciation de la Bienheureuse Vierge Marie de Nazareth és egy Manitobában található tó, Pekwachnamaykoskwaskwaypinwanik, érdemelte ki.

A másik kedvenc helységnevemmel a munkám kapcsán találkoztam, ez az Oregon állam-béli Sweet Home (Édes otthon). Hát nem édes?

Nektek is vannak ilyen kedvenc földrajzi neveitek?

Kate & Wills

2011-04-29T23:44:00.001-04:00

Nem bírtam aludni, így hajnali 5-kor én is bekapcsolódtam azokhoz a kanadaiakhoz, akik élőben kísérték figyelemmel "az évszázad esküvőjét".

Hajnalok hajnalán csak becsavarodtam egy meleg plédbe és élveztem a kalapköltemények és mesés ruhák felvonulását, ... Nem vagyok híve a nagy felhajtásnak, de ennek az eseménynek így kellett lennie, minden más kevés lett volna.

Kate lenyűgözően szép volt, nagyon tetszett a ruha, amit választott, és csodálattal töltött el, hogy csak a keze remegett - én simán sírtam egy kicsit, a tévé előtt, pedig nem is az én esküvőm volt.

Mondjuk, örömmel tölt el az is, hogy Williamet "vitte", mert nekem Harry a szívem csücske a kobold képével meg a vörös hajával... Így még maradt egy hajszálnyi esély, hehe.

Azt tudtátok egyébként, hogy az első hivatalos utuk házaspárként Kanadába vezet majd? Nem nászutazni jönnek, de az idei Kanada-napon, július 1-én ők is Ottawában ünnepelnek.

Na ebbe bökjetek kalaptűt

2011-04-27T19:00:00.011-04:00

Lehet, hogy az Angliában élőknek (Tim? Christine? Gabi?) már elegük van a felhajtásból, én bizony nagyon lelkesen várom a pénteki esküvőt, röviden az is felmerült bennem, hogy szabadnapot veszek ki, az időeltolódás miatt itt ugyanis hajnali 3-kor kezdik a műsort...

Persze, egy alkalomhoz illő kalapban lenne a legjobb a tévézés (mondjuk, nagyon jól festenék a kisszíves pizsimben és kalapban, de ez most mellékes) - hallottam, hogy vannak aki egész bulit csinálnak ebből, azért annyira nem vagyok elborulva még.

Vagy az súlyosabb, ha az ember magában elpezsgőzget egy száraz pogácsa felett?

Egy ilyen kalapot el tudnék képzelni...

A Mad Hattery-n további érdekes, izgalmas, felejtős, stb... királyi kalapot vonultatnak fel.

Könyvmoly-képző

2011-04-26T07:45:00.003-04:00

Bárcsak ilyen ágyam lehetett volna gyerekként!
Beépített zseblámpával természetesen.

(A könyvesblogról, link a kép alatt)

Martha Stewart

2011-04-24T22:32:00.001-04:00

azt hiszem, el van egy kicsit tévedve, amikor a "gyors vacsorák" címen futó könyvében potom másfélórás sütést igénylő báránysülteket citál, hacsak nem arra gondolt, hogy ez már megvan, maradékot eszünk...

A köretként mellé készített zöldborsó és quinoa saláta (quinoa-bizi?) viszont legalább tényleg gyorsan elkészült és nagyon finom lett.

A quinoa gabonaféleség, nagyon magas a proteintartalma, és emellett gazdag kálciumban, vasban, E- és B-vitaminban. Mostanában egyre népszerűbb, mert gluténmentes, és végtelenül egyszerű elkészíteni (gyorsabban megfő, mint a rizs).

A Martha Stewart-féle recept hozzávalói

2 csésze (500 ml) leves alaplé

1 csésze (250 ml) alaposan átmosott quinoa

1 csésze zöldborsó

só, bors

3 ek olívaolaj

3 ek friss mentalevél (vágjuk meg, ha nagyobbak)

Elkészítése

Először forraljuk fel a quinoát a levesben, majd hajtsuk takarékra és főzzük további 10 percig. Ezután adjuk hozzá a borsót is, és addig főzzük, amíg fel nem veszi a folyadékot (kb 5 perc). Ekkor húzzuk le a tűzről, és letakarva hagyjuk állni még 5 percig.

Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és keverjük el benne az olajat. A mentaleveleket közvetlenül tálalás előtt adjuk hozzá.

tisztára szerelmes vagyok ezekbe
a tulipános gyertyatartókba

Limara foszlós kalácsa

2011-04-23T19:20:00.000-04:00

Ha finom péksüteményekre vágyom, az első blog, ahova mindig benézek, Limara péksége.

Most húsvétra szerettem volna kalácsot sütni, és meg is találtam nála, amit kerestem. A receptjeit mindig olyan könnyű követni, még nem sikerült istenigazából elrontanom semmit, pedig néha nagyon igyekszem...

Ez a szépség holnap kerül majd a vendégek tányérjára, de készítettem egy miniváltozatot is, amiről nincs kép, mert azt "leteszteltem" és nagyon finom lett. A dizánjon meg még majd dolgozom.

Recept Limarától, bátorság egy pohár bortól

Nektek is vidám Húsvétot kívánok!

If heaven wasn't so far away

2011-04-21T07:45:00.002-04:00

Egy év telt el... a fene tudta, hogy ilyen nehéz lesz. Hogy még mindig keszekuszák az érzéseim, haragszom mindenkire, legfőképp magamra, hogy nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá, arra, mit mondana, tanácsolna, hogy kuncognánk vicceken, mutogatná büszkén a gyümölcsfáit, számbavennénk a menzás macskákat.

A nagypapámat mindenki szerette, békés derű vette körül, nyugodt, halkszavú ember volt, mindig, mindenkinek segített. Kétszer mondott nekem nemet az életemben, és mindkétszer igaza volt. Jó lenne, ha most is belekarolhatnék, sétálnánk lassan a gesztenyefák alatt, és lehet, hogy nem is beszélnénk. Vele hallgatni is jó volt.

Ain't No Sunshine

2011-04-20T19:25:00.000-04:00

Pocsék idő van, elő kellett vennem a télikabátom újra, ráadásul esik is, én meg visszaeső esernyő-elhagyó vagyok...

Persze, ha ilyen esernyőm lenne, biztos jobban ügyelnék rá.

Hát nem édes, hogy bentről tiszta kék az ég?

Vagy ezt is elfogadnám:

Ez nemcsak engem vidítana fel,
másokat is

És ehhez mit szóltok?

Szerintem egy romantikus
nyári esőben...

Ez meg olyan, mintha egy egész cirkuszt hordanék magamnál.

Nektek milyen esernyőtök van? És milyenről álmodtok? (már persze, ha nem arról, hogy nincs is rájuk szükség)

Nincs olyan gond, amit egy csésze tea meg ne oldana

2011-04-18T21:50:00.010-04:00

Lehet, hogy csak én figyelek túlságosan az ilyen apró véletlenekre, de azt vettem észre, hogy az otthoni barátaim legtöbbje (őszi-)téli születésű, míg az itt Kanadában újonnan leltek tavaszi gyerekek, március-áprilisiak.

Vasárnap egy dupla születésnap apropóján teázni mentünk a lányokkal. A "high tea" (délutáni tea) intézménye brit hagyomány, ennek megfelelően Montreálban elég kevés helyet lehetett találni. A választás az impozáns Fairmont Queen Elizabeth Hotel éttermére esett, itt elfogadható árban volt a tea és másoktól is csupa jót hallottunk róla.

A teaválaszték nem volt olyan óriási, de mindenki talált kedvére valót közöttük. Arra számítottunk, hogy talán többféle teát is megkóstolhatunk, ez sajnos nem így történt. Én a nagyon finom illatú darjeelinget választottam.

Mellé kaptunk apró szendvicseket, pogácsa-szerű angol teasüteményt (scone), amit krémes vajjal* és dzsemmel ettünk, és falatnyi süteményeket. Bár minden nagyon picinek tűnt, igazán elteltünk, és még maradt is a felszolgált finomságokból.

Jó volt egy kicsit másképp ünnepelni, mint máskor. Csendesebb volt, de nagyon kellemes, ami igazán jól esett ezen a bolondos, hol hideg, hol napos áprilisi napon.

(* a sztaki "tejfölt" ír a "clotted cream"-re, de ez annyira volt tejföl, mint én brit).

Fénykép nélkül

2011-04-17T21:12:00.000-04:00

Mire észbekaptam, elfogyott, így kép nélkül jöjjön a spenóttal és szárított paradicsommal töltött portobello gomba receptje.

Hozzávalók 4 személyre

30 dkg spenótlevél, lemosva, szárítva

extra szűz olívaolaj

1/2 csésze (~7 dkg) apróra vágott hagyma

2 teáskanál apróra vágott fokhagyma

1 csésze (~13 dkg) felkockázott érett paradicsom

1/4 csésze (~32 gr) olajos szárított paradicsom vékonyra szeletelve

1/4 csésze felaprózott kalamata olívabogyó

só, bor

4 nagy fej portobello gomba (óriás csiperke)

Elkészítés

1. A töltelékhez egy megfelelő méretű edényben magas hőmérsékleten 1-2 percig főzzük a spenótot, épp csak hogy megfonnyadjon egy kicsit, majd miután kihűlt, kicsavarjuk a levét és felaprózzuk.

2. Egy seprenyőben süssük üvegesre a hagymát, adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot és a fokhagymát, és süssük további 1-2 percig. Ezután adjuk hozzá a spenótot, a szárított paradicsomot, az olívabogyókat, sót és borsot ízlés szerint. Időnként keverjük meg és addig főzzük, amíg a leve elpárolog, majd húzzuk le a tűzről.

3. A gombák törzsét vágjuk le és óvatosan kaparjuk ki a belső sötétbarna részt. Ha sütőben készítjük el őket, olajozzuk meg a belsejüket és töltsük meg a töltelékkel. Kb. 15-20 sütés szükséges.

Elkészíthető grillen is, akkor csak a gombákat kell meggrillezni: mindkét oldalukat olajozzuk meg és közepes hőmérsékleten kb. 5 percig süssük őket, majd ezután töltsük meg a töltelékkel.

Nagyon finom köret steakekhez, sültekhez.

Montreal Pizza

2011-04-15T21:02:00.001-04:00

Ahogy a következő történetből látni lehet, Montrealban minden, még a pizza is a hokiról szól.

A Habs tegnap játszotta az első rájátszás-meccsét a Boston Bruins ellen, és ennek örömére a Boston Pizza névre hallgató lánc ideiglenesen átkeresztelte önmagát "Montreal Pizzára". Jó kis marketingfogás, biztos vagyok benne, hogy bejött nekik.

Büszke támogató

És ha már Habs, hallgassátok az idei Stanley Cup-dalt kedvenc reggeli rádióműsorom vezetőivel.

Választásra készülve

2011-04-12T20:53:00.001-04:00

A montreáli McGill Egyetem egy politológia professzora érdekes kísérletet végzett nemrégiben. 4-5 éves ovisokat hívott meg egy órájára, ahol a diákjai a demokrácia fogalmával és a választások menetével ismertették meg a kicsiket, majd minisztert választottak. (Az apropót feltételezem az adta, hogy a felnőttek is hamarosan szavazni fognak).

A beszélgetések után először kétféle matricára szavazhattak a gyerekek, és mivel ez egy "demokrácia" volt, a nyertes, fagylaltot ábrázoló matricából mindenki kapott. Ám ha ez nem "demokrácia" lett volna, ahogy a következő fordulóban be is mutatták, a kiválasztott matrica helyett mindenkit elküldtek csendes pihenőre... A gyerekek ezen nagyon meglepődtek, és egy kislány rögtön mondta is, hogy ő inkább akkor demokráciát szeretne... :)

Érdekes része volt a játékos órának, amikor egy-egy diák kampányolt, és az egyik jelölt egészséges ételeket és életformát ígért a szavazóknak, míg a másik nyalókát, korlátlan tévézést és játékot. Arra számítottak, hogy a második jelölt kapja majd a több szavazatot, ám az egészséges életmód mellett kampányoló diák 54%-val nyert. Amikor megkérdezték a kicsiket, hogy miért a zöldségeket választották az édességek helyett, azt mondták, szeretnének "felnőni". Az óravezető professzor szerint ez egyértelműen mutatja, hogy az embereknek megtanítható, hogy azt válasszák, ami számukra a legjobb.

Az utolsó feladatban a három legnagyobb kanadai párt vezetőjéről mutattak képeket a gyerekeknek, Stephen Harper a konzervatív párt vezetője és a jelenlegi miniszter, Michael Ignatieff a liberális párt vezetője, és Jack Layton a új demokraták vezetője. Mindhárom jelöltről mosolygós képet választottak és valami olyan tevékenységet ábrázolnak, ami tetszhet a gyerekeknek. Az első körben (csak a képek alapján) a szavazatok 75%-át Ignatieff kapta, ennek lehetséges okaként a professzor a "hotdog-effektust" nevezte meg, mert a képen hotdogokat tartott a kezében a pártvezér.

A második kört megelőzően még beszélgettek a kicsikkel a politikusok óvoda-politikájáról, majd újabb, ezúttal semleges képeket mutattak róluk, és bár egy páran meggondolták magukat, még így is Ignatieff jött ki győztesen a csatából.

Meglátjuk, mi fog történni május 2-án. Ma este az angol nyelvű vita, holnap a francia látható/hallható. Ez utóbbit egyébként eredetileg csütörtökre tették, amikor a Habs az első rájátszás meccsét játssza majd a Bruins ellen, hát mindenki elképzelheti, hányan nézték volna a vitát és hányan a meccset.

A cikket az április 12-i Gazette-ből vettem.

I don't care if Monday's blue

2011-04-04T07:30:00.002-04:00

Jó eséllyel megélem majd a 80-ik születésnapomat, ami több mint 4000 hétfőt jelent. Márpedig ilyen sok napot rosszkedvűen és nyavalyogva tölteni igazán elfecsérelt energiának tűnik.

Úgyhogy mosolyra, új kalandra fel. Megint hétfő, megint egy új lehetőség.

Kinek a pap, kinek a papné

2011-04-01T22:06:00.002-04:00

Nagylábú nemrégiben úgy döntött (némi célzatos biztatás után), hogy ideje lecserélni az autót, és most úgy várja az újat, mintha szülni készülne.

A Chrysler200-ra esett a választása (nekem egyáltalán nem tetszik, de én csak vasárnapi vezető vagyok, nekem az is elég, hogy a színét én választhattam), és azóta állandóan figyeli, mikor látja az utakon.

Mai beszélgetésünk munkából hazafelé:

Ő nagy vigyorral, tele büszkeséggel: - Tudod, mit láttam ma, amikor mentem a találkozómra?!!

Én, teljesen őszinte lelkesedéssel, az autóra nem is gondolva: - Mosómedvét???????

Ő: - Hát nem...

Montreál: ragyogó napsütés

2011-03-26T18:52:00.000-04:00

-1 °C, erős szél.

Tudom, hogy lassan átmegyek fotóblogba, de ez a kép remekül bemutatja Montreált. Ha süt a nap, senki nem törődik a celsius-okkal, nyitnak a teraszok, ajvé.

Rue Crescent

Ez megint az az év

2011-03-23T19:15:00.010-04:00

amikor aki él és mozog a közelemben, terhes. Eddig már 5 gyermek látott napvilágot és további nagyon sok várható... Lassan elkezdtek érkezni a 'baby shower'-ekre (babaváró buli) is a meghívók, és úgy tűnik, az új trend szerint már a fiúk is bevonhatók, eddig azért jellemzően csak csajos bulikban jártam.

Ilyenkor természetesen illik ajándékot vinni a leendő anyukának és/vagy a csimotának, de ahogy az esküvőknél, itt is megkönnyítik az ember dolgát ezügyben, mert a nagyobb üzletekben lehet regisztrálni, hogy mit, mennyit szeretnének, és akkor a listáról választhatunk, nincs cécó.

Mondjuk, akihez közelebb állok, annak azért szoktam mást is...

Egy régi barátomnak nemrég született kislánya és mivel apuka rockzenél, nekik a Rockabye Baby-től küldtünk egy utalványt, ahol különböző együttesek altatódallamra átírt számait lehet beszerezni. Coldplaytől a Metallicán át Bob Marley-ig minden, de minden...

Kim is gömbölyödik már erősen, neki egy könyvet rendeltem meg és valószínűleg még a héten át is adom, nem bírom kivárni a showert... Ennek a könyvnek feltételezhetően az égadta világon semmi hasznát nem fogja venni, ha csak annyit nem, hogy a röhögéstől megindul a szülés.

A Let's Panic About Babies ugyanis inkább gúnyt űz a hagyományos tanácsadó könyvekből, ahogy Nagylábú fogalmazott, olyan, mint az akciófilmek közt a Tropic Thunder...

Év végén majd hozok megint egy listát az aprónépről. Egyébként azt nézem, hogy a 2009-es listán szereplő bébik közül az idén többen nagytesók lesznek. Családtervezés, te csoda...

a tavasz első napján

2011-03-21T19:12:00.000-04:00

utántöltöttük a havat

és szeretném bemutatni új háziállatom és házi traktorosom, Jabbát

Az igazság ára

2011-03-20T11:24:00.000-04:00

Azt hiszem, említettem már többször, hogy nagyon szeretem Michael Connelly krimijeit, amelyek többsége Harry Bosch nyomozó ügyei köré összpontosul. Egyszer régen már volt egy megfilmesítési kísérlet a Blood Work (Véres munka) c. regény alapján, Clint Eastwooddal, aki Terry McCalebet alakította, de az elég gyalázatosra sikerült, ha engem kérdeztek.

A magyarul Az igazság ára c. megjelent könyv (angol címe: The Lincoln Lawyer) nem illeszkedik szorosan a sorozatba, egy megkérdőjelezhető praxist végző védőügyvéd, Mickey Haller történetét meséli el, de Connelly behoz ismerős neveket a Bosch-sorozatból is.

Amikor hallottam, hogy Matthew McConaughey lesz a főszereplő Haller, egy kicsit elbizonytalanodtam, de azt kell mondjam, nagyon jól alakította a simlis ügyvédet, és ez a film végre igazán visszaadta a regényt és szórakoztatott. Ja, és jó volt a filmzene is.

Érdekes amúgy, hogy Bosch-t még nem próbálták megszemélyesíteni, nem tudom, hogy alapból nem volt igény/szándék a Connelly-könyvek filmesítésére, vagy nehéz napjainkban olyan karakterű férfi színészt találni, aki végigvinné a sorozatot.

Mindenki ír

2011-03-19T15:04:00.001-04:00

Ez ilyen ünnepi hét volt, hogy Pi, aztán március 15-én kokárdát, 17-én meg a háromlevelű lóherét böktem a kabátomra (ami immár tavaszi, jeee!).

Holnap talán ki is megyünk a Szt.Patrik-napi parádéra, de addig is, itt egy csuda torta nem-mártától, lépésről lépésre szóló elkészítési útmutatóval. Jövőre majd meg is csinálom - addig gyúrok rá.

Kép: not martha. Klikk a recepthez

Opera a bevásárlóközpontban

2011-03-15T07:57:00.009-04:00

A Montreáli Opera énekesei jól meglepték a vásárlókat...

és a piacozókat is.

Happy Pi(e) Day!

2011-03-14T01:59:00.007-04:00

Azt hittem, ezt a napot nem tartja számon senki, csak én meg a mhelyi férjem, de egyetlen keresésre is dőlnek a linkek, hát persze, hogy kifelejtettem a matematikusokat a számításból.

A szimbólumot csak kb. 200 éve használják egyébként, pedig maga a szám már többezer éve ismert.

Mindenkinek vidám Pi-napot!

Tippeket várok

2011-03-13T12:32:00.000-04:00

A St.Denis és a Beaubien sarkán

Tegnap a brunch-ra igyekezve láttuk ezt a helyet... Törtem a fejem, de csak nem értem, egy masszázzsal és "lebegtető fürdővel" dicsekvő helyet miért pont Ovariumnak neveznek el...?

ásés

2011-03-12T17:04:00.000-05:00

Reggel ágyból kiugrás, gyors teafőzés, felöltözés, tavaszi licslocsban kátyúkerülgetés, első madárcsicsergéstől mosolygás, szülinapi reggeli-ebédelés, barátnővel sütizős traccsolás, kávéra nem is gondolás, lélekmelengető ölelés, együtt shoppingolás, most meg pihenés.

Hóvirágok, mi? * update csütörtöki képpel

2011-03-09T21:58:00.001-05:00

Hétfő reggelre ennyi hó esett, és most is havazik éppen, újabb 15-25 centit ígértek... Ha sikerül kiásni magunkat, hozok újabb képeket.

Aztán csütörtökön a havazás átment inkább esőzésbe. Íme a reggeli látvány:

Böjt

2011-03-08T21:05:00.000-05:00

Holnap kezdődik a böjt idén 46 napja. Habár jártam hittanra, a családom nem volt kifejezetten vallásos, a böjtöt sem tartottuk szigorúan, sőt néha sehogy.

Azt hiszem, akkor kezdtem komolyabban venni, amikor az egyetem befejezése után dolgozni kezdtem, és most már egész természetes, hogy ebben az időszakban igyekszem feladni valamit, amit egyébként szeretek. Tavaly például nem ettem édességeket. Semmi cukor, csoki, torta...

Idén még nem teljesen döntöttem el, hogy a csokoládét hagyjam el vagy inkább a kávét. Igazán mindkettőnek van előnye és hátránya, bár a kávé drasztikusabb választásnak tűnik. Nagyon nyűgös tudok lenni nélküle.

Ami a kávéfogyasztásommal kapcsolatban igazán zavar, hogy én nagyon sokáig egyáltalán nem, majd csak alkalmanként ittam... nem voltam megrögzött kávézó, nem hiányzott... aztán jött Nagylábú és elkezdett nekem reggelente kávét főzni... kezdetben hol megittam, hol nem, aztán mint a jógyerekek, megszoktam, hogy ez van, és most már napközben is iszom.

És napközben amúgy azért iszom, mert a hideg irodában felmelegít, ezért abban reménykedem böjti terveimet illetően, hogy mondjuk meleg teával kiválthatom. Mit gondoltok?

Ti tartjátok a böjtöt? Mit adtok fel?

Ellenállhatatlanok

2011-03-07T07:45:00.001-05:00

Tegnap volt az utolsó napja annak a játékkiállításnak, amire Kimmel már egy ideje el akartunk látogatni, aztán persze időről időre elfelejtettük. Mondjuk, neki jobb kifogása van a feledékenységre (és a játéknézegetésre is), mert júniusban bővül a kis családjuk. Tiszteletbeli nagynéni leszek, nagyon izgi!

Végül aztán csak eldöcögtünk a McCord múzeumba, ami az egyik kedvencem itt Montreálban... Maga a játékkiállítás meglepően kicsi volt, a plakátokon látható plüssmaciból pl. mindössze egyet láttunk üveg alatt, meg a múzeum boltjában persze, de megnéztük a többi állandó és időszakos kiállítást is, aztán egy kávé és pite mellett elfecserésztünk és így már egész más lett a hangulat.

How do I love thee? Let me count the ways...

2011-03-06T00:15:00.000-05:00

Az I love you more than... oldalán inspirációra lelhetünk vagy éppen megoszthatjuk túlcsorduló érzelmeinket. Szerelmes márciust mindenkinek!

Canada, eh?

2011-03-04T19:20:00.000-05:00

Az előnyök és hátrányok tekintetében konzultáljon táblázatunkkal.

Egyenesen a GraphJam-ről

Elszalad mellettem az élet

2011-03-02T17:11:00.000-05:00

Babától mindig megkapjuk az általa kiolvasott magazinokat, csak hogy (ha kissé megkésve is, de) ne legyünk teljesen tudatlanok a hollywood-i sztárok ügyeit illetően. Azt hiszem, hogy az egyik ilyen magazinban olvastam először a chicagói Alinea étteremről...

A 3 Michelin-csillaggal kitüntetett étterem tulajdonosa és egyben a chef Grant Achatz, akinél 2007-ben utolsó stádiumban lévő szájrákot diagnosztizáltak és az orvosai a nyelve eltávolítását javasolták, amit a combjából kivett izommal akartak helyettesíteni, de ő ezt visszautasította. A kemoterápiás kezelésnek köszönhetően mára már meggyógyult... Elképesztő, mire képes a hit és az akarat!

Hogy sírtam és nevettem

2011-02-25T22:48:00.001-05:00

Újabb könyvajánló következik, már nem emlékszem, nekem ki ajánlotta figyelmembe David Nicholls One Day (Egy nap) c. regényét, de ezúton is hálám érte...

A könyv a címéhez híven és azzal ellentétben nem egyetlen napról szól, hanem húsz évet ölel fel a két főszereplő, Emma és Dexter életében; ám minden fejezet egy újabb év július 15-éről szól.

Emma és Dexter két külön világ, az éltanuló, mindenért megküzdő lányt és a család pénzét élvező, lébecoló szépfiút mégis összeköti valami, mély barátság, szerelem, ki tudja... A történet az egyetemi éveik utolsó napján indul, amikor "majdnem" lefekszenek egymással, aztán Dex előbb utazik szerte a világban, majd a külsejét kihasználva műsorvezetőként dolgozik, miközben Em a céljaira koncentrál és dolgozik, dolgozik, dolgozik. Néhány évben egész szoros a barátságuk, máskor azt sem tudják, merre jár, mit csinál a másik, mégsem feledkeznek el egymásról sosem.

Nagyon tetszettek a dialógusok, imádtam Em-et a kifacsart humorával, rengeteget nevettem, szerettem azt, hogy mindketten olyan mindennapi figurák, minden hibájukkal együtt szerethetők, amilyenek mi is vagyunk, mindenki ismer egy Emmát és egy Dextert, és akár mi is lehetnénk ők. Az Egy nap akármelyikünk története lehet.

A könyv nem egy tipikus lányregény, nem akarok túl sokat kiadni, így inkább csak annyit mondok, nem ilyen befejezésre számítottam. Sírtam és nyomkodtam a kindle gombjait, tényleg nincs több oldal...

Egyébként hamarosan jön a film is, Anne Hathaway-jel és a Jim Sturgesszel.

Jómadarak

2011-02-19T10:38:00.001-05:00

Tegnap este Nagylábú születésnapja alkalmából egy különleges élményben volt részünk. Kipróbáltuk, milyen a szabadesés.

Aki ismeri Nagylábút, az nem csodálkozik, aki ismer engem, az most azt kérdezi önmagától, vajon milyen drogot tömtek belém, mielőtt ebbe beleegyeztem. De nem kell rögtön repülőből kiugró ejtőernyősökre gondolni, lehet ezt másképp is...

Nem messze tőlünk, "Montreal Texasában" (Laval, ahol minden hatalmas) nyitották meg a SkyVenture nevű helyet, ahol kontrollált körülmények között, oktató felügyelete mellett lebeghet az ember drótháló és plafon között.

Tulajdonképpen egy hatalmas csövet képzeljetek el, amiben 175km//hr-val "fúj a szél". Vagyis, nem fúj, mert a generátorok nem alulról fújják felfelé az embert, hanem szívnak, és vákuumot képeznek. Valahogy így:

SkyVenture Montréal from SkyVenture Montreal on Vimeo.

A következő videót meg a youtube-ról lőttem, az egyik oktató mutatványozik, mi semmi ehhez hasonlót nem csináltunk (legalábbis nem szándékosan). Mi csak igyekeztünk egyenesben maradni.

Először van egy rövid eligazítás, ahol az oktató elmeséli, mi fog történni, megmutatja, mit kell csinálnunk, aztán beöltözünk és irány a cső... A kezdőcsomagban 2x2 perc repkedés van, ez nem tűnhet soknak, de arra mindenképpen jó, hogy megtudjuk, valóban tetszik-e ez az érzés. Az oktató folyamatosan felügyel, igazítja a testtartást, ami azért ad egy kis biztonságérzetet, mert meg kell mondjam, az első két percben nagyon nehezen tudtam csak kontrollálni a mozdulataim, nem lennék jó madár, na.

Amikor felhívtam őket időpontot foglalni, nekem egy kérdésem volt: kell-e ugrani? Nem kell.

Ők két kérdéssel vágtak vissza: ugye, egyikünk sem terhes és/vagy nyom 110kg-nál többet? Ennek következménye az sms, amelyben figyelmeztettem Csontot és a barátnőjét, hogy én megígértem mindkettőt, most már az ő felelőségük, hogy ez az állapot tegnapig így maradjon.

Azt mondják, csak az álmaink menthetnek meg minket

2011-02-16T08:23:00.000-05:00

A vasárnapi Grammy-díjkiosztó óta Arcade Fire ömlik a rádióból. Na jó, Montreálban előtte is ez volt a helyzet. Még jó, hogy jók.

Azt hiszem, rámférne egy kis nyaralás

2011-02-15T22:23:00.001-05:00

Edzés közben beszélgetünk...

O, az edző: - Te hány éves vagy amúgy?
Manka, szuszogva-fujtatva: - 33.
O: - 43! Ahhoz képest marha jól nézel ki. Azt hittem, 34-35...
Manka hülyén néz.
O: - Most mi van, ez bók volt...!!?

Kedves meglepetés

2011-02-14T12:37:00.001-05:00

Nemrégiben "liebster-díjat" kaptam a Vidámságsaláta c. blog szerkesztőitől, a Szélrózsáktól.

A Vidámságsalátán a blog nevéhez méltóan rövid viccekkel, sztorikkal szórakoztatnak, de most látom, hogy több tematikus blogot is vezetnek, amelyek közül nekem a Fotóblog nyerte el igazán a tetszésem.Honvágyat ébresztenek a képeik.

Köszönöm a díjat, a figyelmet. Mivel mindig a megszokott, bejáratott blogokat olvasom, most olyannak adom a díjat, akit csak pár napja leltem fel. Anglia bővebben, remélem elfogadja. :)

Az üvegpalota

2011-02-13T11:25:00.001-05:00

Ezt a könyvet tavaly kaptam Líviától, és emlékszem, amikor odaadta (kis pillangóval átkötve), olyan bizonytalan volt, hogy neki nagyon tetszett, reméli, talán nekem is...

És én meg úgy vagyok, hogy nagyon szeretek másoktól olyan könyvet kapni, amit "ŐK" szeretnek, mert ezzel "őket" is jobban megismerem és olyan könyveket fedezek fel, amiket magamtól esetleg elkerültem volna.

Ez tehát a körítés, Torontóból hazafelé a vonaton kezdtem el olvasni Jeanette Walls önéletrajzi regényét, és nagy mázli, hogy háromszor is bemondják a következő megállót, mert simán fennmaradtam volna, belefeledkezve az olvasásba.

A Walls-család története teljesen meghökkentő kanyarokkal van teli, szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen keresztül kasul átutazzák Amerikát egy "jobb élet" reményében, de beilleszkedni képtelenek, illetve nem is nagyon akarnak. A könyv (nekem) arról szólt, hogy a szabadság mindenkinek mást jelent.

A következő videóban Jeanette beszél az életéről és a könyvről.

Előléptetés

2011-02-07T21:49:00.000-05:00

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemen járok edzeni, az egyórás ebédszünetet használva ki. Kezdetben ódzkodtam ettől, mondván, mégiscsak jobb rendesen asztalnál ebédelni, ismerősökkel csevegni ilyenkor, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a munka mennyisége miatt így rohanva ettem és siettem vissza az íróasztalhoz, másrészt ne vágjuk már át magunkat, egy-két kivételt leszámítva nem igazán hiányoznak a munkahelyi beszélgetőtársak.

Van egy edzőtársam, akivel felváltva húzzuk-vonjuk egymást, attól függően, hogy melyikünk van éppen több kedve, de most már másfél-két éve rendszeresen járunk heti 3-4 alkalommal. Ez a része jól működik. A teremhez tartozik egy edző is, O., aki leginkább csak azt nézi, hogy semmi életveszélyes baromságot ne csináljunk, ne essen a lábunkra a súlyzó, meg hasonlók. Illetve vannak kivételezettjei, köztük a német VP, akiről én sokáig nem tudtam, hogy ki, csak azt, hogy mindig elveszi a futógépet, amire én iratkoztam fel... Aztán egyszer szóltam neki és akkor megejtettük a bemutatkozást.

Na hát a múlt héten elő lettem léptetve, O. odajött hozzám és szólt, hogy "szívesen segít", bevállal a német VP mellé, mert látja, hogy nagyon igyekszem. Úgyhogy csütörtökön már válogatott kínzásokkal várt, nagyon ötletes a fiú, a 45 perc végén hosszan ültem az öltözőben és azon merengtem, hogyan vonszoljam magam vissza az íróasztalomhoz.

Majdnem így, csak nekem
fejjel lefelé volt a labda

A sors iróniája, hogy utána pont belebotlottam szívem csücsökjébe (gyönyörű hát, vörös haj - ahányszor meglátom, elérzékenyülök, de a nevét hálisten nem tudom), és szerintem remegő térdeim láttán nem arra gondolt, hogy épp az edzőteremből jövök.

Ma meg előkerült a bosu-labda, amit én mindig rettegéssel vegyes áhítattal figyeltem, nem vagyok egy egyensúlyózó akrobata... És akkor azt kellett volna csinálnom, hogy miközben stabilan állok ezen a mifenén, kezemben súlyzókkal leguggolok és felállok. O. meg a német VP a hasukat fogva röhögtek, úgy ráztam közben a hátsófelem, mert csak így bírtam a labdán maradni.

Ez nem lesz a kedvenc gyakorlatom, az biztos, de majd meglátjuk, a többinek milyen eredménye lesz.

Vissza a jövőbe

2011-02-05T21:41:00.000-05:00

Mivel elegem van a saját nyühögésemből és hogy már a horoszkópom sem hajlandó utat mutatni (idéznék: "döntsd el, mit akarsz és tarts ki amellett..." Hát b+, sokkal egyszerűbb lenne, ha legalább a csillagokban bízhatnék), arra gondoltam, megpróbálom újraéleszteni önmagam, a régi Mankát, aki csacsogott összevissza mindenről, ami eszébe jutott.

Ennek jegyében elmesélem, hogy tegnap este megnéztük a RED-et, ami egy nagyon vicces akciófilm Bruce Willis-szel, Morgan Freemannel, John Malkovich-val, Helen Mirrennel (többek között). Sikerült magamra ismernem a Mary-Louise Parker által alakított Sarahban, amennyiben álmodozó, elvágyódó irodista vagyok, némi drámai érzékkel, kalandvággyal és bőséges önsorsrontásra való hajlammal.

A sztori röviden annyi, hogy BW nyugalmazott CIA-ügynök, akinek "valamiért" hirtelen az életére törnek, és menekülése/magánnyomozása közben magával vonszolja Sarah-t is, akibe többé-kevésbé már rég beleszeretett annak ellenére, hogy a lányrablásig nem találkoztak egyszer sem, csak telefonon ismerték egymást.

Most meg néztem a magyar nyelvű előzetest is, és két dolog jutott eszembe: egyrészt hogy majdnem öt éve nem láttam magyar nyelven filmet, másrészt hogy ennyi idő után milyen feltűnő a más hanglejtés, hangszín, tisztára, mintha ez lett volna "külföldiül".

Megint munkáról nyafogok

2011-02-04T21:19:00.000-05:00

Szóval az van, hogy Kanada ma egy kicsit kisebb lett, legalábbis az én térképemen. Brit-Kolumbiát leollózták, vagy leginkább műtétileg leválasztották rólam.

Az egész ugye még októberben kezdődött, amikor kikönyörögtem, hogy hadd végezzek kétszer annyi munkát, mint a többiek..., csak tarthassam meg a NW-t 4 irodáját. Ezek után az éves értékelésembe az került, hogy "Manka megtagadta a torontói iroda átvételét", amire én azt írtam válaszomban, hogy október óta együtt dolgozom velük, nem hiszem, hogy ez megtagadásnak minősül (kapjátok be - ezt nem írtam), meg azt is, hogy én a beosztott vagyok, akinek volt egy Kérése, a csopvez meg a csopvez, akinek volt egy Döntése. Mindenki döntse el, hogy ki járt el helyesen. (Szemantikai szempontból - és a csopvez angoltudását illetően nyelvtanilag is - nekem van igazam egyébként, ezt itt muszáj hozzátennem.)

És tudtam, hogy ez utóbbi miatt még megszívom, de hát persze hogy az volt a következő lépés, hogy akkor a "munkaterhek kiegyensúlyozása érdekében" (anyátok) eladják a kezem közül elsőként Vancouvert...

Szar érzés volt mindennap azzal a tudattal ébredni, hogy megint egy nappal közelebb a végéhez, és ma reggel konkrétan remegett a kezem, amíg tárcsáztam a területi VP számát, hogy neki személyesen mondjam el (akkor meg a hangom remegett). A többieknek email ment, ami után fél percen belül csörgött a telefonom és aztán megállás nélkül (úgyhogy gyakorlatilag végighüppögtem a napot).

Igazán nem tudom, mire legyek büszkébb: arra, hogy a VP a beszélgetésünk után olyan emailt küldött rólam a főnököm főnökének, hogy legszívesebben bekeretezném ("nagyon szomorú, hogy olyan dolgokon változtattok, amik kiválóan működnek"), vagy hogy a másik irodákból is kaptam hívást, hogy hallották a hírt, őket ugye ez a változás nem érinti..., megkönnyebbült sóhaj, jóóóó, mert ők nem akarnak ám elveszíteni.

A vancouveri fiúm viszont bekeményített, azt mondta, ha szakítani akarok, hát legyen, ő ezután már csak az exeként fog emlegetni, ha egyáltalán..., és amikor jön májusban a tréningre, ne is számítsak ölelgetésre. De ha úgy gondolom, pont keresnek inside sales-re valakit, és Vancouver szép város, meleg van, nem is esik az eső meg ő is ott van és akkor mit akarok még.

És akkor most repülőjegyeket nézegetek észak Hollywoodjába.

Olvas rendületlenül

2011-02-03T21:04:00.000-05:00

Két hónapos a Kindle-m, aki érkezése óta kapott csinos piros tokot, valamint egy új válltáskát, mert jó volt erre fogni, hogy az kell... Két hónap után ma először tettem töltőre, ez tetszik, ha nem használom a wifit állandóan, akkor sokáig húzza, amiben kevéssé vagyok biztos, az sajnos pont az egyik mániámat erősíti.

Én vagyok ugyanis az a nyelvtannáci, aki papíron aláhúzgál meg beleír, és volt olyan könyv, amit a nyelvhelyességi és stilisztikai hibák tömkelege miatt nem olvastam végig. És nem tudom, hogy a papír digitálissá varázsolása közben van-e valami bökkenő a folyamatban, vagy éppen ilyen könyvet fogtam ki, de egy csomó "elütés" volt benne, amik nagyon bántották a szemem.

Egyébként Charles Baxter: The Feast of Love c. regényét olvastam. Nagyon röviden: Bradley, a főszereplő és néhány, az életében valamilyen szerepet játszó személy mesél felváltva szerelemről/szeretetről. Fejezetenként változik a beszélő személye, így az előadás stílusa és nyelve is, nagyon magával ragadott.

Az egyik kedvenc karakterem pl. (a kezdeti ellenszenv ellenére) Chloé lett, Bradley egyik alkalmazottja a kávézóban, aki egy nagyon fiatal, naív, és csacsogós nőszemély, aki őrülten szerelmes Oscarba (és viszont), és fiatalsága, naívsága és csacsogós természete ellenére olyan dolgokat lát meg és mond ki, amiket szerintem egy csomóan elnyomunk magunkban mindenféle konvenciókra hivatkozva.

Most látom, hogy film is lett belőle (meglepetés: Marozsán Erika is szerepel benne, nohát), de egyik szereplő sem olyan, amilyennek elképzeltem magamban, úgyhogy vagy velem van baj már megint* vagy a szereposztással.

De vissza a Kindle-hez: még arra vagyok kíváncsi (és dolgozom az ügy megoldásán), hogy a kanadai copyright-törvények miatt van-e, hogy bizonyos könyvekhez nem férek hozzá, mert a hitelkártyám ugye itteni címhez van kötve...

* A munkahelyemen kénytelen voltam a névtáblám mellé biggyeszteni egy feliratot, "IT'S NOT MY FAULT!!!" (Nem az én hibám), mert most már mindent rámfogtak a csajok, ha esett a hó, az én hibám, ha kifogyott a patron a nyomtatóban, nyilván az én hibám, és ha nincs a menzán chicken pesto, az meg főleg az én hibám. Most már nem is szólok, csak rábökök a feliratra, ha van valami. (Rengeteget cukkoljuk egymást ilyen hülyeségekkel, mert ezt csak vihogva lehet túlélni).

Ma is dolgoztunk

2011-01-31T19:21:00.000-05:00

Kanada: +1

2011-01-19T19:31:00.000-05:00

Másfél éve már említettem dilemmámat, amit azóta is sokszor, sokakkal átrágtam (és az sem tántorít el, hogy mindig én kerülök ki "vesztesen" ezekből a vitákból), és végül arra jutottam akkor, hogy hallgatok az okosokra, ... Bár továbbra is tartom, hogy egyszerre két férje sem lehet az embernek.

Tehát másfél év, némi papírmunka, $200 dollár, egy állampolgársági teszt és a mai hivatalos ceremónia után büszkén jelentem: mától eggyel több állampolgára van Kanadának.

Igazából legalább 397-vel több, ennyien vettek részt azon az ünnepségen, amire az én meghívóm is szólt. 71 országból. Fantasztikus dolog volt végighallgatni az országok sorát, hallani "Hongrie-t" közöttük, és végül elénekelni a kanadai himnuszt*.

* Nem tudom, Kanada más részén hogy megy ez, itt ugye alapból két nyelven hangzott el minden, a köszöntőtől a fogadalomig, így mindenki szíve szerint választhatott, angolul vagy franciául énekelné inkább a himnuszt. Vagy esetleg Nagylábúhoz hasonlóan a "hoki-verziót" választja, ami félig francia, félig angol...

Ennek örömére hallgassátok meg ti is Russell Peters-t arról, hogyan válhatunk kanadaivá:

Eddig

2011-01-05T19:14:00.000-05:00

Lehet valami igazságalapja annak a mondásnak, hogy olyan lesz az év, ahogy kezdjük, ...

Volt köztünk ez a ki nem mondott munkamegosztás a Nagylábúval, hogy a reggelit + kávét mindig ő készítette, mert én reggel 8 és kávé előtt általában nem vagyok gondolkodásra képes állapotban és a hűtőnk tartalmát ismerve ti sem szeretnétek kockáztatni, mi kerül a tányérotokra...

Viszont 2011 első napján én ébredtem elsőként és olyan sokáig tartottam elsőségem, hogy végül mégiscsak lefőztem magam azt a kávét... aztán azóta is minden reggel valahogy nekem jut ez a megtiszteltetés.

Egyébként meg ez az év eddig elkápráztatott, főleg ha az előző év akármelyik napjához hasonlítom. Volt születésnapom, ajándékokkal és tortákkal (így, többesszámban), láttam Ben Stillert is (jó, a moziban), és... jó, hát ezen kívül nem volt más, de már ez is jó.

A többit meg majd valahogy kiszortírozom. Van rá 360 napom.

Laura Secord

2010-12-28T13:35:00.000-05:00

A Wikipédia a tanúm rá, hogy Laura Secord az 1812-es angol-amerikai háború egyik hőse volt, aki figyelmeztette a brit seregeket a készülő amerikai támadásra, és ezzel hozzájárult az 1813-as Beaver Dams-i csata sikeréhez.

Bár rengeteg kérdés lengi körül a történetét és életében 100 fonton kívül más elismerést nem kapott a tettéért, ma szobra áll Ottawában és a hivatalos történelem része.

A Laura Secord édességboltok Kanada-szerte ismertek, az ország legnagyobb hálózata, amely Torontóból indult egy kis üzlettel 1913-ban. Az ok, amiért most eszembe jutott, természetesen a csokoládéjuk: az ünnepek előtt találtunk egy sorozatot, ami teljesen megnyerte a tetszésünk.

A népszerű társasjátékok ehető változatából vettünk is egyet-egyet, hogy legyen mivel játszani az ünnepek alatt.